Ja, nem. Mondjuk lassan egy hete nem írtam semmit, szóval joggal gondolhatja bárki erre kóválygó, hogy elpusztult a blog szerzője, de nem. Egyszerűen nem volt időm, kedvem leülni és valamiféle elfogadható stílusú firkát összedobni. Nyomulás van nagyon meló fronton és mire hazaérek már kurvára nincs…

Még rajta vagyok. Egyszer fent egyszer lent. Szerintem ez kurvára ismerős mindenkinek. Van ugye egy csomó alternatív neve ennek az állapotnak. Tök mindegy hogyan nevezzük, szar. Szar azért, mert bizonytalanságot okoz, szar azért mert nincs kiszállás, szar azért mert rosszabb esetben(az enyém olyan)…

A hét, futás szempontjából az egyik leggyengébbre sikeredett mármint mennyiségileg és teljesítmény szempontjából is.. Egy szerdai rövidezésen túl mindösszesen a tegnapi váltóban elkövetett papíron 7,5 km-nyi váltót tudom betenni a nagy kilométer gyűjtögetős ládába. Egyik sem volt kimagasló…

Azt, hogy mitől kéne akkora kurva nagy dicsőséget éreznem akkor, ha feladok egy versenyt. Mert erős vagyok, hogy meghozom ezt a döntést? Erre büszkének kéne lennem? Vagy csak egyszerűen tök természetesen kéne hozzá állnom a vereséghez? Megtörténik és kész?  Hát nagyon nem... Legutoljára éppen…

Az én spar maraton váltóm…   (meló közben írt összefüggéstelen érzésbeszámoló)   Annak ellenére, hogy úgy indultam neki, hogy ez lesz eddigi rövidke futós pályafutásom legesleg versenye, most így nettó három nappal a befutó után már simán beraktam az „ezismegvolt” fiókba a spar maraton váltót.…

rakják a vaddisznók a szarkupacaikat pont telibe arra az öt centire ahová még átszökkenve eséllyel úszom meg, hogy ne legyek kurva vizes? Ez a kérdés maszatolt a fejemben ott és akkor, amikor a faszom se tudja merre vezető erdei ösvényen szlalomoztam az egész mindenséget beterítő bokáig érő sár…

lesz erős ez a hét futásból. Épp ott tartok, hogy a heti mókuskerék pont legyalulta a lendületemet igazából már tegnapra, de még most reggel is eléggé jól esik semmit sem csinálni. Valószínűleg már így is maradok ezen a hétvégén. Kipukkantam és pont jólesik melegházi orchideaként tocsogni itthon a…

Itt rekord van baszki. Már egy ideje amúgy, de 100 kilométerenként meg is emlékezem róla, ünnepség jelleggel. Jelentem ugyanis, hogy még a büdös életben nem futottam össze kicsit több, mint 1200 km-t 9 hónap alatt és most már öttel még azt is túlléptem. Az a helyzet, hogy még ezret sem amúgy. Futás…

Öt napja írtam utoljára, ami azért valljuk be, nagyon nem jó irány.Amióta leszoktam a cigiről és amióta rendesen lejárok futni pontosan tudom, hogy a "majdholnap" című mutatvány mindig valami szar kezdete. Ha az elején nem fogom meg, akkor baszhatom. Nem teszek le ünnepélyes nagy esküt, mert annál…