Rég, kurva rég futottam olyat, ami után otthon rohadó lábakkal is azt éreztem, hogy ez fasza volt. Fél maraton volt a cél, simán megfutottuk és egy kicsit még rá is tettünk. Végig jól voltam, nem fogytam el. Nem álltunk meg túl sokszor, de azok mindig pont jól elhelyezettek voltak.A frissítések is…
és kurva jó volt. Vasárnap ugyanis terepeztünk. Jól kifutottam magamból minden szemetet. Nagyon jól esett. Eléggé elfáradtam a végére és még koszos is lettem, pont úgy ahogy terveztem.:-D Most már egészen komolyan megnövekedett a preferenciámban a terepfutás. A 60-40 az kurva jó.( a 60 az a beton)…
azért tudok én ha akarok. Ékes példája volt ennek a mai hosszúzás. Olyan futás volt ugyanis, ahol minden a helyén volt. A táv (félmaraton), a pálya(a felét erdőben terepeztük) az idő (remek futóidő volt), szóval klassz volt, na....
Eredetileg Andival ketten akartunk menni. Végül is keresztbe…
Büdös kölyökként fenyegettek ezzel párszor, így visszanézve, persze joggal. Aztán az idők teltek-múltak én meg kurva nagy lettem és talán ennek is köszönhetően nem fenyegettek már egy ideje maflással sem és persze a napokig egy irányba szaladás réme is már baromi rég nem ijesztgetett. Egészen máig.…
Az angolságom sokat kopott az évek folyamán, úgyhogy itt kérek elnézést, ha netán talán nem lenne helyesen írva a cím, Úgy sem az számít, hanem az, hogy tegnap megint egyedül koptattam a betont és tudod mit? Állati jólesett. Mondjuk az kevésbé, hogy kurvára nem volt kihez szólnom, nem volt akit én…