A hét, futás szempontjából az egyik leggyengébbre sikeredett mármint mennyiségileg és teljesítmény szempontjából is.. Egy szerdai rövidezésen túl mindösszesen a tegnapi váltóban elkövetett papíron 7,5 km-nyi váltót tudom betenni a nagy kilométer gyűjtögetős ládába. Egyik sem volt kimagasló teljesítmény. Sőt...

A szerdai lassogást még meg tudtam magyarázni azzal, hogy amolyan bemelegítés a szombati versenyre. Orsival lelötyögtünk egy laza tízest.Azon túl, hogy végigdumáltuk a távot és, mint ilyen, tökéletesen kivitelezett beszédteszt volt, nem tudok róla túl sokat mesélni. A maga 6:17-es átlagával messze alulmúlta minden elvárásomat magammal szemben. Mindegy, ez is az enyém. Ezt is ki kell tennem a kirakatba, hiszen én futottam, még ha büszke nem is vagyok rá. Mindenesetre ez már a jele volt annak, hogy esik vissza a teljesítményem. Sok összetevős dolog, hogy miért romlok, Nem kezdek mély analízisbe a dolog kapcsán. Vissza kell jönnöm, mert így elindultam azon az úton aminek a vége az, hogy baszhatom a futást és szögre kell akasztanom a futó csukát. Ezt nem engedhetem meg magamnak. Hétfő új kezdet. Kényszeríteni fogom magam, hogy megállítsam a romlást...

Szerdán tehát ez lett: 10,02 km 1:02:54 alatt 6:17-es ezresekkel.

Aztán jött a tegnapi váltó verseny Tökölön. Kicsi,családias és remek verseny volt. Tökéletes szervezésben és tökéletes ellátással Remekül éreztem magam. Simán elmondhatom, hogy mindennel meg volta elégedve. Egy hatalmas nagy "apróságtól" eltekintve. A mi négyesünk (Andi, Orsi, Edit és én) leggyengébb láncszeme voltam. Ott helyben kiötölt taktikánk szerint 3 körönként váltottuk egymást. Ez már eleve nem volt jó választás a számomra így utólag. Körönként kellett volna váltani. Ugyanis például én szinte mindig elfutom a verseny elejét. Az első iksz száz métert mindig sprintelem, mindig teljes erővel futom. Na most, mivel 500 méter volt egy kör ez azt jelentette volna, hogy egy elfutott első kör után nem kezdtem volna bele egy haldokló második meg egy gyakorlatilag fos harmadik körbe. Mindegy, így esett. Minden egyes rám esett 3 körös etapban(összesen ötször) ugyanaz történt.

Az első kört elfutottam, a másodikban folyamatosan lassultam, míg a harmadikban már alig vártam, hogy leváltson Orsi. A futás nem ment jól. Sajnos tökéletesen beleillett a teljesítményem a szerdán már elkezdődött gyengébb sorozatba. Ha ez a verseny egy pár héttel ezelőtt van, sokkal jobbat is tudtam volna futni. Sajnálom, remélem a többiek nem haragszanak rám nagyon.

Egyébként a lefutott távnak 7,5 km-nek kellett volna lennie. A sportstracker mindösszesen 6,54 km-t mért. Nem akartam (eszembe sem jutott) minden egyes kör után manuálisan megállítani, hanem hagytam, hogy az autopause tegye a dolgát. Itt már félre mért. Aztán egyszer mosdókeresés közben egy közeli épületben(versenyközpont) közölte velem a sportstracker, hogy akkor most visszatesz autopauseból, szóval a teljesített távban és időben az is benne van, ahogy épp a vizelő hely felé sétálok... Szóval a mért eredmény teljesen fals. Ennek ellenére, tudom, hogy szar lett a teljesítményem, mert nem éreztem jól magam futás közben. Hozzáteszem még így is hetedikek lettünk az összesen elindult 24 csapatból.

Ezzel szemben a verseny és a csapataink hangulata remek volt.Azért a többesszám, mert több csapattal is indultunk.(A szervezők egyik legjobb és legsportbarátabb húzása az volt, hogy ezt díjazták. Kaptunk egy kupát, mint a legsportosabb város.) A hangulat? Kicsi, családias verseny volt. Talán ha 200-an lehettünk összesen. Mindenki drukkolt mindenkinek. A jobb futók a gyengébbeknek, ismeretlenek az ismerősöknek szóval ez nagyon jó volt. Sok beszélgetés, baráti kézfogások, mosolyok, viccek...Ezt nem lehet így átadni két mondatban, ott kell lenni és meg kell élni. Rengeteg jó pillanat volt. Az egyik kedvencem, amikor a befutó felé, már négyesben kocogva elejtettem a váltóbotot és ketten próbáltuk meg felvenni a földről. (Komoly Benny Hill remake-et hoztunk így össze:-) ) Ha a futást nem számítjuk, jobban éreztem magam, mint a spar maraton futásgyárában.

Számomra azonban a legjobb érzés és emiatt ez bizony mindent vitt, hogy példaképe vagyok három-négy kis srácnak. Én sem hittem el, de körülöttem dongtak, kérdezgettek, hogy mennyit futottam, sokszor velem futottak. A nagynénjük (egy futóklub társ) csapatában voltak. Ez valami iszonyat komoly megtiszteltetés ám és fel kell nőnöm a feladathoz. Még soha senkinek nem voltam a példaképe. Hatalmas motiváció, hogy visszaszerezzem a formámat. 

A héten már nem lesz több futás. Ma még az általam lefújt, de a a futóklub főnöke által mégiscsak meghirdetett fényképsütésre lemegyek, de ennyi erre a hétre. Jövő héttől újult erővel belevetem magam a javulásba, hogy méltó példaképp legyek.

Ezen a héten tehát (10,02+6,54) 16,56 km-et gyűjtöttem. Jövő héten több lesz Szigorúan begyűjtöm majd a 2 rövidet és a hétvégi hosszút is. Jó lenne legalább 40-50 km-et összefutni. Ja, már be is neveztünk a követkető futásunkra. 4x3 km-es váltó. Barátságfutás néven. Azt is várom.

Ennyi most. Ha érdekelnek még további képek a tököli váltóról, akkor klatty ide.