Még rajta vagyok. Egyszer fent egyszer lent. Szerintem ez kurvára ismerős mindenkinek. Van ugye egy csomó alternatív neve ennek az állapotnak. Tök mindegy hogyan nevezzük, szar. Szar azért, mert bizonytalanságot okoz, szar azért mert nincs kiszállás, szar azért mert rosszabb esetben(az enyém olyan) kurvára esély nincs rá, hogy én irányítsam. Elvileg. Van ugyanis egy kezelési módszere ennek az állapotnak. Meg kell szokni, mert muszáj. Hallottam egyszer egy nőtől egy mondatot, amikor a megerőszakolásról volt szó, és pont idevág. "Ha nem tudod megakadályozni, akkor legalább élvezd" Mert hogy minden rosszban van valami jó. Ebben az állapotban is. Több is. Futóblog lévén most csak a futás a fontos. Vissza fogom hozni a rendszeres futást. Jövőhéttől nem engedek egy jótányit sem a heti három futásból. Kőbe vésett dolog lesz, hogy ha esik ha fúj, ha hideg van, ha hó, akkor is megyek. Hagytam magam cipeltetni a hullámvasúttal és kurvára nem szálltam le róla, még egy kicsit sem. A futás. Egy olyan állomás ahol,a hullámvasút mindig megállt, de egy csomószor kihagytam és tocsogtam a saját levemben, hát nem. Vissza kell emelkednem arra a szintre ahol voltam.
Múlthét óta nem sikerült túl sokat mennem Vasárnap letoltam 19,03 km.-et. Többnyire egyedül. Meditatív futás volt. Igazából egyedül akartam lenni és rendezni a gondolataimat. 2:01:27 alatt lement 6:03-as ezresekkel. Itt még nem volt semmi baj. A keddi futásnál sem,ott még bőven volt energiám. Ment is a futás. Andival letoltunk egy hétköznapi tízest, teljesen hétköznapi tempóval. Nem siettünk, jól is esett. Mégis szinten belül maradtunk.Az 5:54-es átlag ezer teljesen jó.
Aztán jött a várt, rohamos tempójú energiavesztés. Csütörtökre már csak zombi voltam. Itthon már semmihez nem volt kedvem. Futni sem. Csak ültem a kanapé szélén és néztem ki a fejemből. Na ez fog megszűnni. Inkább lemegyek lefutok egy 5km-es kört, hogy tisztuljon ki az agyam. Nem megyek tovább ezen az úton, mert ennek nem lesz így jó vége. A cigit is le fogom tenni. Hátfőtől indul az új leszokás kör. Vissza kell csinálnom a csúcs állapotomat. És hogy miért erősítettem meg magam ebben? A mai futás... A Barátság Futás. Itt kijött az, hogy hol tartok.
Nagyon nem ott ahol kéne. Bár a rám eső 2,5 km úgy ment le ahogy kell, de képtelen voltam versenytempóba kapcsolni. Egyszerűen nem tudok sprintelni. pedig ez a nyúlfarknyi táv determinálja a tempót. Simán 5 perc körüli ezreket kellett volna futnom, ezzel szemben 5:41 lett. Ez a tempó egy hónappal ezelőtt szimplán kényelmes utazósebesség lett volna. Most a legtöbb, amit ki tudtam hozni magamból. Foghatnám bármire, de teljesen felesleges. Visszaestem és most itt tartok. De nincs minden veszve. Haditerv a következő. 1. Hétfőtől újra "nemdohányzom".2. Jövő héttől heti 2x10+ 1x21 km futást le fogok tenni az asztalra és ez csak a minimum lesz. Van már egy tervem szombatra, egész konkrét. Befutok a melóba. Régi terv, de szombaton meg is fogom valósítani. Az önmagában egy minimum laza 30+ km. Meg fogom csinálni.
A blog írást is kötelezővé teszem magamnak, mint extra motivációs eszközt. Azért meg nem osztom a posztokat, mert ahhoz, túl személyes, de rendszeresebben írni fogok bele..Össze kell szednem magam és amellett, hogy megpróbálom élvezni a kibaszott hullámvasútat, megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból és erősíteni a futást. Hajrá! fel fogsz jönni baszd meg!!!
ja és kitűzött cél az 1700 lefutott km az év végéig és új futócipő a szülinapomra és némi fogyás is. Van rajtam némi felesleg amit le kell adnom. Többet kéne mennem terepen. Bár az időjárás egyre kevésbé engedi meg, de fokozni fogom a mennyiséget a zöldben. Nincs túl messze jövő év március 4.-e Indulni akarok a Pilis Trail félmaraton+ távján.
Tervek vannak, nem teljesíthetetlenek. Kedden jöhet az aktuális 10+ km.