Cirka egy hete egy kurva sort sem írtam a blogba. Ciki. Mit össze fogadkoztam pedig, hogy annyira de annyira rendszeresen firkálok majd, de most nem jött össze. Legutoljára vasárnap posztoltam. Azóta megint csak mocskos sok volt a munka, meg a minden, de rendszeresen futottam. A rendszeresen itt azt jelenti, hogy megvolt a múlthét vasárnapi hosszú is és a hét közepi két kisebb táv is, na meg persze meg lesz ma is a hosszú. Jelentem félmaraton a mai terv. 2017-ben az első. Kell. Már nagyon kell egy tisztességes szarrá futás. Remélem futható lesz a pálya amit kinéztünk. Az időjárás még nem az, de az ellen tudok védekezni. 9000 réteg ruha és meg van oldva a probléma, de magam előtt nem tudom törni a jeget...

Na mindegy is, Múlthét vasárnap a futásom már súrolta a minőségi kategóriát. Már majdnem nem csak elképzeltem, hogy mennyire jól és jót futok. A táv tisztességes mennyiségű, a sebesség elfogadható, a pulzus és a légzés is teljesen rendben volt.(Legalább is úgy éreztem) Volt azonban egy aprócska de. Ez a de pedig azért kell, hogy mindjárt a firka elején odabasszon egyet a jó érzésnek, mert amilyen aprócska olyan szignifikáns. Mocskos kurva jeges volt az út. A felület kb 70% tükörjég , 25% az alattomos, rohadék fajta láthatatlan felfagyás, amiről csak akkor realizáltam, hogy az ott valami fagyott izé volt, amikor izomból rálépve megcsúszott a lábam. A fent maradó 5%? Olvadt hókása (=latyak) és jelentem száraz felület. (Oda már egy jó ideje direktben sütött a nap. )  Szóval akkor ennek tükrében kezdem előröl a kisbeszámolómat.

Gyakorlatilag szarrá óvatoskodott, biztonsági futás, néhol szarógalamb pipiskedéssel, néhol a hangos vagy kevésbé hangos, baszdmegeléssel. Totyorgással a jégen, és túlzott majd gyorsan lelohadó magabiztossággal a szárazabb(nak tűnő) területeken. Folyamatos volt az életveszély:-D Így nem is csoda, hogy nem mertem gyorsabban futni. A lassabb futás lassabb pulzussal és normálisabb légzéssel is jár. Tadaaaaaa…

Egyébként összességében fasza volt. Jól éreztem magam végig. Kicsit jobban oda kellett figyelni, hogy hová lépek, és mantrázni magamban, hogy „ne hirtelenkeggyé köcsög!” és nem volt semmi baj. Egyet sem taknyoltam. Néhány bizonytalanabb lépés és itt-ott némi csúszkálás volt, de semmi komoly.

Jól esett egyedül futni. Itt-ott megálltam, sütöttem néhány képet. Méláztam a totál elhagyatottságot tükröző téli tájon. odafelé a körülményekhez képest gyorsabban visszafelé már kicsit haldoklósabban csapattam, de végigvittem azt amit terveztem. 16 km lett a vége.

Kedden Lajossal toltunk egy 12-est. Tempósabb futás volt, ahogy kellett, Lajossal nyulaztam. Természetesen sokkal jobb futó, mint én. Hozzáteszem ő mondta többször is, hogy vegyünk vissza, de nem fogadtam szót, :-D Az 5:57-es átlag ezrek eddig rekord ebben az évben.

Csütörtökön a városban köröztem, mert egyedül mentem. Nincs különösebb okom rá, de mégsem megyek le a parti útra este egyedül. Nem érzem ott jól magam egyedül. Tök sötét van, nulla mozgás, totál kihalt a környék. Szemlélődni szoktam egyedül futás közben de ott nem nagyon lehet. Szóval bevállaltam a szmogot, a padkát, a keresztutcát, a gyalogosokat, a km-es pórázon sétáltatott kutyákat és mindenféle más akadályt a futás kedvéért. Nem bántam meg, jó futás lett. Nem volt gyors, de legalább technikás. Sok helyen jégfoltos, felfagyásos utakon futottam. Jó volt így is, jól éreztem magam.

Ma már megint vasárnap van és mentálisan készülök az idei év eddigi leghosszabb futására. Össze fogok futni ma 21,5 km-et. Ezzel 40+ km jön össze. Akarom! Kell! Többször deklarált szándékom ellenére is meghirdettem a klub oldalán. Nagyon nem érdekel, hogy hányan jönnek el. Andiban és Lajosban bízom, hogy ott lesznek. A többiek nem számítanak. Hajrá, futásra fel!

Cirka egy hónap van Pilis Trail-ig. Fel kell fejlődnöm addig. Nagyon jót akarok ott teljesíteni. Egyébként érdekes gondolatkísérlet lenne mára a 27km lefutása. Nem tervezek ennyit, de ha véletlenül.....akkor meglenne januárra a 100km....