rakják a vaddisznók a szarkupacaikat pont telibe arra az öt centire ahová még átszökkenve eséllyel úszom meg, hogy ne legyek kurva vizes? Ez a kérdés maszatolt a fejemben ott és akkor, amikor a faszom se tudja merre vezető erdei ösvényen szlalomoztam az egész mindenséget beterítő bokáig érő sár és az ezer felé elejtett fejméretű szarkupacok között. Körülöttem balra erdő jobbra erdő és csak a sportstracker nem túl erős gps+térkép kombójából sejtem, hogy azért kb jó felé megyek. A fejembe az újsütetű kedvencem a Radiohead üvöltött. Totál pszichedelikussá téve a tényt, hogy fingom sincs, hol vagyok. Aztán kiértem egy napsütötte részre és rájöttem, hogy kurvára élvezem az egészet és amúgy is az élet azért fasza. Még akkor is ha a hátam mögött hagyott utolsó pár szarkupac még gőzölt, ami azt jelentette, hogy a gazdája, nem túl rég járt arra.

Visszatérve az erdős részbe azért lehúztam a fejemről a zenét. Legalább adjak esélyt magamnak, annyival, hogy hallom, ha épp rám ront valahonnan egy tank méretű vadkan. A tököli parkerdőben vannak vaddisznók, ez konkrétan tény.

A tököli parkerdős terepezésem csak a korona volt a mai futáson. A két harmada ugyanis betonon ment. Különösebb dolog nem történt. Most nem volt baj, hogy egyedül mentem. Jól esett, hogy nem kellett senkihez sem alkalmazkodnom, olyan tempót futottam, annyiszor álltam meg, ahányszor jólesett. Végig jól éreztem magam. Tökölig többnyire betonon mentem aztán jött a parkerdős kommandózás és végül  hazafelé megint beton.

Elfáradtam. Hazafelé a célegyenesben bele-bele gyalogoltam már és azért örültem, hogy beestem. Elhatároztam, hogy többször bemerészkedek az erdőbe. Javítani kell az állóképességemet. Most, hogy nincs már olyan meleg, nincs akkora pára. A sár és a kosz meg az állandó vaddisznó veszély nem érdekel. Jó volt most is, nagyon élveztem. A rövidezések alatt biztos nem, de ha arra megy a hosszú, tuti, hogy bemegyek. Az erdőben lefutott max 5 km többet kivett belőlem, mint a többi 21. Kemény volt.

A csukám talpa konkrétan kezd eltűnni. Ahhoz képest, hogy egy jó futócipő is olyan 800 km-re van hitelesítve, én az ócska szarommal, már 1200-at mentem. Egyszer leesik majd a lábamról. - Egyébként ez a kísérlet lényege, szétfutni a csukát...

A frissítésen kell még dolgoznom. Nem vagyok benne biztos, hogy jó az, ha a futás elején csak izót-t nyomok.(Most is rám tört a szarraptor.) a végén meg csak vizet. Valahogy vegyíteni kell a dolgot. Majd kigondolom.

Annak viszont nagyon örülök, hogy nem estem totális érdektelenségbe futás téren. Szépen kifutottam ma magam. Tudtam, hogy csak ideiglenes fáradtság van rajtam, de azért aggódtam, hogy nehogy úgy maradjak.

Ja, annyit még így a végére, hogy itt a mai futásom linkje, ha esetleg valakit érdekel: itt a link