Tököl után még mindig nem találtam magamra. Ékes példája ennek ez a hét, ami, nem lett túl fényes, futás szempontjából, sem. Épphogy meglett 30 km, ami önmagában még nem lenne nagy baj, mert egy futás kompletten kimaradt. A nagyobb baj, hogy mind a két heti futás alatt, után marha szarul éreztem…

A hét, futás szempontjából az egyik leggyengébbre sikeredett mármint mennyiségileg és teljesítmény szempontjából is.. Egy szerdai rövidezésen túl mindösszesen a tegnapi váltóban elkövetett papíron 7,5 km-nyi váltót tudom betenni a nagy kilométer gyűjtögetős ládába. Egyik sem volt kimagasló…

és kurva jó volt. Vasárnap ugyanis terepeztünk. Jól kifutottam magamból minden szemetet. Nagyon jól esett. Eléggé elfáradtam a végére és még koszos is lettem, pont úgy ahogy terveztem.:-D Most már egészen komolyan megnövekedett a preferenciámban a terepfutás. A 60-40 az kurva jó.( a 60 az a beton)…

Azt, hogy mitől kéne akkora kurva nagy dicsőséget éreznem akkor, ha feladok egy versenyt. Mert erős vagyok, hogy meghozom ezt a döntést? Erre büszkének kéne lennem? Vagy csak egyszerűen tök természetesen kéne hozzá állnom a vereséghez? Megtörténik és kész?  Hát nagyon nem... Legutoljára éppen…

Az én spar maraton váltóm…   (meló közben írt összefüggéstelen érzésbeszámoló)   Annak ellenére, hogy úgy indultam neki, hogy ez lesz eddigi rövidke futós pályafutásom legesleg versenye, most így nettó három nappal a befutó után már simán beraktam az „ezismegvolt” fiókba a spar maraton váltót.…

A hetem most annyira nem a futásról szól. Legalább is nem a szó szoros értelmében. Összesen egy rövidet mentem szerdán, meg majd egy versenyt megyek vasárnap és "kifújt". Na de a szerdai 12 km volt a picsányi pénzért beszerzett fejlámpám főpróbája. Jelentem tökéletesen és teljesen bevált. Sokszor…

azért tudok én ha akarok. Ékes példája volt ennek a mai hosszúzás. Olyan futás volt ugyanis, ahol minden a helyén volt. A táv (félmaraton), a pálya(a felét erdőben terepeztük) az idő (remek futóidő volt), szóval klassz volt, na.... Eredetileg Andival ketten akartunk menni. Végül is keresztbe…

Baromira gyorsulnak a dolgok, minden napom kész rohanás. Arra már nagyon nincs hangulatom, hogy még posztolgassak is, ez pedig a blog halála, de nem hagyom. Azért is életben tartom bassza meg. Ha hetente csak egy posztot írok, akkor annyit. Tekintsük ezt heti összefoglalónak, Mint most. A múlt…