Az én spar maraton váltóm…
(meló közben írt összefüggéstelen érzésbeszámoló)
Annak ellenére, hogy úgy indultam neki, hogy ez lesz eddigi rövidke futós pályafutásom legesleg versenye, most így nettó három nappal a befutó után már simán beraktam az „ezismegvolt” fiókba a spar maraton váltót. A katarzis megvolt, a delír is elmúlt, szóval simán totál objektívan látom az egészet. Így nézve volt egyrészt a fesztivál hangulat ugye. Az út szélén játszó bandák, a szurkolók, meg az egész színes-szagos kulimáz. Ez tök jó volt. Imádtam az út közepén futni, némileg kárörvendve nézve a lassan nyomorgó autókat, imádtam, hogy a befutónál a speaker bemondja a neveket. Tetszett a sokadalom, a vásári hangulat meg a többi biszbasz ami az ilyennel jár. Mivel szeretem az ilyesmit, szerintem órákig el lettem volna csak azzal, hogy minden standot megnézegetek, minden szart megnyomkodok, kipróbálok.
Azonban ez az egész felhajtás a futásról szólt. A futás maga pedig 13 km volt szum, amit 1 óra meg 14 perc alatt letudtam. Az elejében nem volt semmi vásári. Egyrészt ki kellett keveredni a váltóponthoz, ami épp amiatt volt kicsit necces, mert a futóverseny miatt szarrá volt korlátozva a tömegközlekedés. Majd miután megérkeztem, szerintem több, mint egy órát vártam. Addig nem történt semmi. Utána odaért a mezőny. Az elején még tetszett, ahogy az élmezőny elfut előttem, de később ez komoly őskáosszá vált, komolyan aggódtam, hogy nem szúrom ki Orsit, aki engem váltott.
Hál’istennek nem volt semmi gáz. A váltás jól ment. Futottam. Jól esett. Igaz elfutottam az elejét jó szokásomhoz híven, de később megtaláltam a ritmust. Végig tömeg volt körülöttem, ami nem volt baj, húztuk egymást. A magam részéről iramfutót nem láttam. Egyedül Orsi csatakiáltása pörgetett igazán: „Kemények vagyunk! Behozzuk 4h alatt” ( Itt vetődött fel bennem a kérdés, hogy az a néhányszáz méter amíg az engem váltó átfutott a kapun, megtalált, lezavartuk a váltást és én meg elindultam vajon nálam számít vagy az előző futónál?) Simán mentek a kilik, nem volt komoly gondom. Kicsit vissza kellett vennem a tempót, de a végére így is 5:47-es tempót hoztam, ami nekem átlagos eredmény. Futottam én ennél sokkal jobbakat is már. De letudtam. Kezembe nyomták a befutócsomagot és már jött is a következő. Az egész vége olyan ipari volt.
Összességében jól éreztem magam. Jó volt a hangulat, jó volt a fesztivál és egy átlagosat futottam. Az egész hatalmas gépezet olajozottan működött már, olyan ipari volt. Talán ez volt a legnagyobb negatívum. Elvesztette az egész a családias, barátságos légkörét. Nekem személy szerint a kisebb, barátságosabb, családiasabb versenyek, rendezvények sokkal jobban tetszenek.
Ez is megvolt. Benne voltam egy kicsit egy hatalmas, már 31 éve működő gépezetben. Sajnáltam volna rá a nevezési díjat. Nekem a fesztiválon túl (ami ugye ingyenes volt) nem adott annyi élményt, amennyit fizetni kellett volna érte. Ennek ellenére azt gondolom, hogy még egyszer be fogok nevezni, amikor készen állok majd arra, hogy lefussak egy hivatalos maratont.
