Van az a trutymó amiben már én sem megyek ki. Nem éri meg. A futás élvezeti értéke annyira megzuhan abban ami pl ma is van kint, hogy kurvára nem megyek sehová. Ebben a tróger-dzsuvás-szötymőben ember legyen a talpán, aki totál hihetően képes behazudni magának, hogy de kurva jót futott. Én meg sem…
Kezdek durván rákattanni a terepfutásra. Egészen pontosan a gondolatára, jelenleg. Ugyanis az irodában ücsörögve dombok között futkostam fejben szinte egész nap. Mocskos sokat. Jót tett a lelkivilágomnak, egész gyorsan eltelt a nap. Tudom, hogy ez már függőség.Régóta futásfüggő vagyok.De a terepezés…
Ma hajnalban olyan 4:50 magasságában miközben már 15. perce gőzöltem a fejemet forróvizes-kamillás párában, hátha végre lenyomom a taknyot, épp azon gondolkodtam, hogy bassza meg minden károgó. Beneveztünk a Pilis Trail-re és lenyomjuk a 25 km-es távot. Kurva nehéz lesz, de nem adjuk fel. Ráverek…
Jövő tavasszal indulni akarok a Pilis trail-en. Fél maraton távon ofkórsz, mert még betonon sem vittem túl sokszor a három ikszet. Szóval szuicid hozzáállás off, menjünk biztosra, a feladás ugyanis nem opció. Magyarul, ha beledöglök is lefutom:-D Alapból az a baj, hogy nincs túl sok tapasztalatom…
Még rajta vagyok. Egyszer fent egyszer lent. Szerintem ez kurvára ismerős mindenkinek. Van ugye egy csomó alternatív neve ennek az állapotnak. Tök mindegy hogyan nevezzük, szar. Szar azért, mert bizonytalanságot okoz, szar azért mert nincs kiszállás, szar azért mert rosszabb esetben(az enyém olyan)…