Vááááááááááááááááá.....
Csak pislogtam, mint hal a szatyorban, amikor ma reggel a melóhelyen testközelből szembesültem azzal, hogy rajtam kívül mások is el szokták olvasni a firkáimat. Oké, sejtettem valahol a dolgot (ez amúgy kamu álszerénység, mert látom a blog statisztikáit). Ma azonban több kollégával is beszélgettünk…
Andi visszanyomta....
Épp a földön fekszek, hason a kinyitott laptop előtt. Próbálom visszaszerezni az irányítást az elvesztett végtagjaim felett. Inkább kevesebb sikerrel, ugyanis amikor némi koncentrációt követően felemelem a lábam, az agyam arról tájékoztat, hogy épp egy 4,5 tonna önsúlyú betontömböt akarsz felemelve…