Pénteken sikerült egy jókora adag dühöt begyűjtenem. Olyan igazi mindent átjárót. Ennek örömére úgy mentem neki a hétvégi hosszú futásnak, hogy itt és most szarrá futom magam. Majdnem sikerült is. A lefutott kicsit több, mint 32 km, az eddigi második leghosszabb távom. Ha nem ígértem volna meg…
Csak pislogtam, mint hal a szatyorban, amikor ma reggel a melóhelyen testközelből szembesültem azzal, hogy rajtam kívül mások is el szokták olvasni a firkáimat. Oké, sejtettem valahol a dolgot (ez amúgy kamu álszerénység, mert látom a blog statisztikáit). Ma azonban több kollégával is beszélgettünk…