Azt, hogy mitől kéne akkora kurva nagy dicsőséget éreznem akkor, ha feladok egy versenyt. Mert erős vagyok, hogy meghozom ezt a döntést? Erre büszkének kéne lennem? Vagy csak egyszerűen tök természetesen kéne hozzá állnom a vereséghez? Megtörténik és kész?  Hát nagyon nem...

Legutoljára éppen Dagadt Köcsög írt arról, hogy feladta a spar maratont, a 34. kilométernél és hogy ez mennyire természetes. Engedjük el a versenyt, szarjunk rá. Mi van? Ez mekkora bullshit… Itt az írása linkje: cikk Nagyon nem értek vele egyet, de azért olvassátok el.

A hozzám hasonló gyenge-közepes futók rengeteg időt. energiát ölnek bele abba, hogy felkészüljenek egy-egy versenyre. De most csak magamból indulok ki. Én a versenyek előtt napokig azzal fekszek – azzal kelek, hogy a verseny.

Nincs az az isten, hogy feladnám. Kizárt. Csak ha lerohadna a lábam, de szerintem akkor is bemásznék a célba. Ha fel kéne adnom egy versenyt (eddig még soha egyetlen egyet sem adtam fel) én egyrészt kurvára szégyelném magam. Nem írnám ki, hogy baszd meg, mekkora hőstett volt. Lófaszt. Levonnám a tanulságot, hogy mit basztam el és mélyen kussolnék. Nem inspirálnék másokat arra, hogy nyugodtan ad fel baszd meg…Felbosszantott DK írása.

Ha hajlamos a lábam feladni a szétfutott csuka miatt nem indulok el. Vagy nem a szar cipőben. De igaz ez bármi másra. Kórság, betegség, felkészületlenség. Bármi van, inkább nem indulok el. Ez számomra egy teljesen elfogadható dolog. Ez így igen, de feladni egy versenyt csak mert fáj a lábam….Akkor mi a faszért indult el rajta? Megmondom. Mert leszarta, mert nem érdekelte. Csak egy verseny. Ha nem tud rákattanni a versenyre, csak mint valami kényelmetlen kötelezettség tekint rá, akkor ne induljon. el rajta. És akkor ne beszéljünk arról, hogy nyilván nem ő fizeti a nevezési díjat. Így kurva könnyű ilyenekkel dobálózni… Én inkább arra nevelném az újoncokat, hogy legyenek annyira magabiztosak, hogy elindulnak. Ha bármi nem stimmel, inkább ne induljanak el. De ha megteszik az első lépést, akkor tűzön-vízen át vigyék végig.

 Egy szónak is száz a vége, nekem ő így nem mutat példát. Ez van….

Amúgy az egész hetem egy fos volt. Csomó olyan dolog jött össze, ami miatt nem tudtam lemenni futni. Először csütörtökön jutottam le, Orsival mentünk ketten. Igazából csak kocogtunk. Orsi levezetett a maraton után, én bemelegítettem a holnapi erdei csapatásra. Merthogy a heti fő műsorszámot holnapra tervezem. Ha nem bassza szét eső, akkor nyomunk egy erdei félmaratont. Várom nagyon. Sok a feszkó le kell vezetni. Nagyot akarok futni holnap.

A spar maraton váltót most már végkép lezártam. Némi keserű szájízzel. Ahogy az előző posztomban is írtam, az egész szervezés, ipari szinten tökéletes. Tökéletes és rengeteg pénzt termel. Így van ez pl. a fényképek kapcsán is. Sajnos nem tudok kinyerni hivatalos képet magamról, mert, nincs ingyen. Nem kicsit pénzorientált a történet. Nem fogok kifizetni x száz forintot egy rólam készült képért.

Azért a végére itt egy esemény videó, amin persze nem vagyok rajta:-D

link: videó

Ja és a csütörtöki futás adatai sem maradhat le. Ahogy fentebb írtam, nem volt erős, de legalább jólesett:-D