Kezdek durván rákattanni a terepfutásra. Egészen pontosan a gondolatára, jelenleg. Ugyanis az irodában ücsörögve dombok között futkostam fejben szinte egész nap. Mocskos sokat. Jót tett a lelkivilágomnak, egész gyorsan eltelt a nap. Tudom, hogy ez már függőség.Régóta futásfüggő vagyok.De a terepezés az egy viszonylag újsütetű vágy. Igazából most kezd erősödni nálam, ahogy egyre jobban közeledik a Pilis Trail. Soha nem futottam hegyek között és lehet, hogy a versenyig már nem is fog sok futás lemenni terepen. Szóval lesz a versenyben egy jó adag rizikó is. Emiatt a rizikó miatt kattogok a témán ennyit. Beleéltem magam, izgatott vagyok miatta. Már most ott akarok lenni. Futni akarok a versenyen. Na jó, nem vagyok normális...

Közben pedig a nagy büdös valóság az, hogy a hétvégén kurvára haldokoltam a náthától. Én nem kicsit szoktam náthás lenni. Mind a két szememből és mindegyik orrlyukamban patakokban folyt a takony. Hétfőre már úrrá lettem rajta, a szemem már nem folyik, de még vigyáznom kell. A keddi futást le is mondtam. Biztosra kell menni. Hétvégére erdőzés van tervbe véve és hát jó lenne nem taknyosan kimenni. Élvezni akarom minden egyes percét.

Fájdalom díjként elhatároztam, hogy meglepem magam egy hosszú ujjú aláöltözettel. Persze nem valami high tech iszonyat durva cuccal. Egy egyszerű, de hasznos funkcionális felsőt néztem ki. Lajos szerint, ha kettőt veszek hűségkártyára akkor 3800-ért hozzájutok egyhez. Na majd ezt csekkolom a Decathlonban.

Szóval ez van most. Döglődöm a takonytól, de fejben dombok között repkedek, ösvényeken száguldozok és élvezem a természetet. Menő leszek. Jót fogok futni. Mentálisan teljesen rá vagyok állva a dologra. Azzal hogy faszát akarok futni a versenyen és ez fejben megvan, szerintem már fél siker. Jahh, hogy mi a siker? Az, hogy végigviszem. Hogy befutok, hogy a célvonal után összerogyva elérzékenyülök és kurvára élvezem a dicsőséget. Megint legyőztem magam...