Egészen olyan érzés volt, mint rég:-D December eleje óta nem túl sokat tettem le az asztalra. Szerintem még 100 km sem jött össze 1,5 hónap alatt, így azért kattogot bennem a kérdés. Menni fog? Hogy a picsába ne menne. Simán lezúztam a távot. Ötöt akartam, hogy azért kellő alázattal dobjam be magam újra és egy kellemes nyolcas lett belőle. Na persze nem siettem. Több okból sem.

Egyrészt ugyan az izmok emlékeznek, de... Semmi perc alatt beindulnak azok a folyamatok, amik 5:50 körüli ezresekkel visznek előre, de azért, hogy ne döntsön ágynak az izomláz, ehhez a tempóhoz azért lépésről-lépésre hozzá kell szokni. Csúcs időszakomban folyamatosan be volt durranva a (nevezzük így) futóizomzatom de nem fájt, nem volt izomlázam. Erre a szintre vissza kell jutnom. Nem megy azonnal. Ellenkező esetben semmi perc alatt lerohad a lábam...

Nem mellesleg hó és jégfoltokkal tarkított, itt ott tengernyi tócsákkal volt nehezített pálya. Nem esett volna jól taknyolás. Talán túlzottan is odafigyeltem a lábam elé. Ennyi volt az oka, a kicsit lassabb eredménynek...

A GPS óra tökéletesen üzemelt. Hibátlanul. Minden a helyén volt. Kaptam szépen az eredményeket. Pontosan is mért. Régről tudom, hogy ez a táv 8 km körüli. Úgyhogy klassz. Jó volt minden. A keepdry is jól üzemelt. Nem áztam át, nem volt semmi gondom.

Elkezdtem méricskélni a súlyomat. A decathlon felületén lehet vezetni súlynaplót is. Fogok is. Van rajtam cirka 8 kg felesleg. Van mit leadni. Ma is kimegyek. A párommal még ugyan nem közöltem, de jó ha megszokja. Szeretek futni és ezt szeretem csinálni.