Épp a földön fekszek, hason a kinyitott laptop előtt. Próbálom visszaszerezni az irányítást az elvesztett végtagjaim felett. Inkább kevesebb sikerrel, ugyanis amikor némi koncentrációt követően felemelem a lábam, az agyam arról tájékoztat, hogy épp egy 4,5 tonna önsúlyú betontömböt akarsz felemelve…
Csak a zöldség mindenütt!!! :-)
Tegnap menetrendszerűen befutott egy nagyobb dózisú "baszd meg" magánéletileg, úgyhogy időszerű volt, egy újabb stressz levezető futás. Péntek este foglalt, így adta magát a ma reggel. Jelentem, nem Harry Potterrel futottam, Andi jelentkezett be és hősiesen le is nyomta velem a távot. Andi kőkemény…