Olyan nagyon eget rengető jóság nem történt végül tegnap. Hiába hirdettem ki a nagy motivációs napot magamnak, azontúl, hogy igyekeztem csupa olyan dologgal foglalkozni, ami feldob, tetszik, szeretem csinálni, nem történt sem kurva nagy felemelkedés sem pedig semmilyen megvilágosodás. Ugyanolyan maradtam, amilyen voltam:-D

A brit tudósok azért az ilyen esetekre megállapították, hogy ha elhiszed, úgy maradsz. (Hozzátéve,hogy  ez az őrülté válás első fázisa) Szóval azért annyiban mégiscsak működött a dolog, hogy este tök jót futottam és ez természetesen csak annak lehetett köszönhető, hogy már reggel óta motiváltam magam, készültem rá :-D

A táv teljesen ugyanaz volt, mint szokott.(jó, kicsit több, mert a vége oda -vissza nem 10 km lett)  A környéket nem ismerőknek azért zárójelben megjegyezném, hogy a vízszintesen hullámzó vonal egy autópálya, alatta szoktunk futkosni.:-D  Na, mindegy is, a lényeg, hogy egyedül mentem, a fejemen kivételesen csak az elején szólt zene, viszonylag gyorsan váltottam ár hangoskönyvre. A Harry Potter sorozat első részét kezdtem el hallgatni.

Ez így elsőre meredek lehet, viszont garantáltan kurvára hatásos. Kern András olvasta fel és olyan színvonalon, olyan átéléssel és színészi játékkal, hogy még azt is elfelejtettem, hogy futok, annyira elvitte a fókuszt. Tadaaaaa, meg is lett az eredménye. Kurva jót futottam. Magamhoz képest egyenletesen jó tempóban, lendületesen, végig jól sáfárkodva energiával és levegővel. Ami azonban sokkal lényegesebb: különösebb erőfeszítés, erőlködés, görcsölés nélkül. Élveztem a futást. (Amúgy, lófaszt: a Harry Pottert hangoskönyvet élveztem és a futásra szinte oda sem figyeltem.)

Az úton egyébként találkoztam klubtársakkal is. Először szembejött bicajon Szuflavéder, majd szembe jött az Orsi&Judit Co. is, úgyhogy annyira nem is voltam egyedül:-D Mindenképpen erős futás volt. Amit szerettem volna (6 perc alatti ezrek) azt megcsináltam. (Az utolsó 400méter az lényegében már nem számított igazán) Vastagon alá mentem a meghúzott határnak. Így utólag többet is tudtam volna, jobbat. Nem fáradtam el ugyanis. Ahogy a pulzusom helyre állt, már semmilyen érezhető tünete nem volt annak, hogy mennyit és milyen tempóban futottam tegnap. 

Mindenképpen ki szeretném próbálni, hogy, hogyan muzsikálnék akkor, ha valaki (aki gyorsabb, jobb nálam) húz. Meg fogok szervezni egy ilyen futit is, mert érdekel a teljesítőképességem határa. (Mindenképpen magasabb, mint eddig, hiszen pl a tüdőmre nem volt semmi panaszom, végig bírtam Szuflával) 

Kicsit másabb pályára futva két dolgot kell még megemlítenem. Egyrészt kaptam kölcsön egy ígéretesnek tűnő könyvet a Futók Kézikönyve címmel.  Ezt részben egy olyan futónő írta, aki úgy nyilatkozott, hogy ő találta ki a pulzuskontrollos futás alapjait. Mivel minden futónak találkoznia kell ezzel a módszerrel (vagy már találkozott is) ez elvileg egy nagyon fontos könyv a témában. Elkezdtem olvasni, majd beszámolok róla.

A másik amiről még be akartam számolni, az az, hogy megtaláltam az Egyszer volt, hol nem volt az élet című remek sorozatot.Az egész, úgy ahogy van remek, én gyerekkorban kötelezővé tenném.  Két részt, ami az izmokról és a légzésről szól,(mindkettő elég fontos a futáshoz) kilinkelek ide is.

A légzés.

 Az izmok és a zsír

Nem tudom, mikor jutok le újra a héten. Pénteken biztos nem. Várható némi vihar a házam táján és amúgy is pénteken egy buliba vagyunk hivatalosak, de minden esély megvan rá, hogy vasárnap nekifutok a 3x15km-es próbának, ha nem jön semmi közbe.

Ennyi mára, ma maximum fejben futok, pihenő nap van és amúgy is a szabadságom negyedik napja. :-)