Épp a földön fekszek, hason a kinyitott laptop előtt. Próbálom visszaszerezni az irányítást az elvesztett végtagjaim felett. Inkább kevesebb sikerrel, ugyanis amikor némi koncentrációt követően felemelem a lábam, az agyam arról tájékoztat, hogy épp egy 4,5 tonna önsúlyú betontömböt akarsz felemelve tartani, úgyhogy nyugodtan hagyd a picsába az egészet. Szóval lábat le, nem mész Te innen sehová baszd meg.. Nem is akarok, ezért fekszek jelenleg a földön, innen ugyanis nem nagyon lehet lejjebb esni. A biztonság az biztonság ugyebár,,,,
Na, mivel a kezeim kevésbé adták fel, gondoltam írok blogposztot a mai futásról. Akarom mondani, (nem voltál a szuflán te gyökér?! típusú) vezeklésről,vagy inkább szimplán csak rekord döntési kísérletről, ami annyira sikeres lett, hogy mindjárt kettő is megdőlt... A lényeg, ez a minimum, ami jár:
Harminc kilométert futottunk. Rekord idővel, hiszen 3 óránál kevesebb ideig tartott. Nem mellesleg már a 21km is odavágott. Kevesebb, mint 2 óra alatt letoltuk. Nagyon -nagyon durván jól toltuk ma. Két klubtárssal mentem, mind a ketten jobb futok nálam, húztak végig. Nélkülük nem ment volna a dupla rekord.
Nem volt túl sok kalandunk, de a szarrá futás így is majdnem összejött nekem. Összefutottunk klubtársakkal, gengszterkedtünk egy sort egy étterem kertjében meg ilyesmi. Az utolsó hosszon estem szét. Az összedörzsölődött lábam már nagyon fájt, fogyott az energiám, minden bajom volt már. De beértem és rekord lett.
Sajnos a részidő táblázatot nem tudom kikopizni, mert túl nagy, de ha valakit érdekel, itt meg tudja nézni
Aztán van még egy rekordom is: 2016-ban lefutottam, több mint 1000 km-et. Éljek-éljek.....
Ennyi most, haldoklom tovább..
