Tegnap letudtuk az első totál hivatalos maraton próbánkat. Hivatalos abban a tekintetben, hogy telefostuk a facebook-ot azzal, hogy mi most 42,2 km-et fogunk futni. Ez kurvára kőbe van vésve, lesz szíves mindenki szarrá drukkolni magát, hogy sikerüljön. Drukkoltak , nem sikerült. Én összesen 31km-et kapartam össze. Na nem azért mert annyira elfáradtam volna. Lófaszt. Óvatoskodásból rohadt lassan futottunk.
Baromi hideg volt reggel 7-kor. Három réteg felül, kettő alul + sapka és kesztyű grátiszban a hátamon a szigetelő hátizsák. Mivel izzadtam, ez a kombó kb a tizedik kilométernél adta be a kulcsot. Fagyos verejtékben tocsogva futni, annyira nem jó ám. Kurvára vártam, hogy süssön ki rendesen a nap. És nagyon lassan futottunk. Az volt a terv ugyanis, hogy távra megyünk, nem tempóra. Vígan elkocogtunk 6:30-6:50-es tempóval a metsző, mocskos hidegben. Az első 10 km lement 1 óra 5 perc alatt 6:32-es átlag ezresekkel. Ez még teljesen rendben volt, mert ez volt a terv. A 20.kilométernél kapott el az agybaj egy kicsit. Itt már lassultunk és csak 1 óra 7 perc alatt tudtuk le a távot (átlag 6:44-es ezresek) de nem ez volt a bajom igazán. Jött az ötlet, hogy üljünk be a mekibe egy kicsit melegedni. Igyunk meg egy teát, meg töltődjünk. Az a nettó 30-35 perc amíg bent voltunk töltődés szempontjából valóban rendben volt, de ekkor már nagyjából tudtam, hogy ebből aznap nem lesz maraton. Egész egyszerűen túl lassúak voltunk. És nem azért mert nem bírtam volna lefutni. (Most másnap reggel van és alig érzek izomlázat. Basszátok, a 31 km alatt nem fáradtam el.!!). Szóval ott már feladtam. 7-kor indultunk otthonról a Boráros téren ültünk be a mekibe és kb 10 óra volt amikor onnan tovább indultunk. 20 km-nél jártunk és a kitűzött 5 órából akkor már elfogyott 3. A harmadik 10-es 1:09:05 alatt ment le. 6:55-ös átlag ezresekkel. 30 km-nél járva több, mint 4,5 órája mentünk már.(ezen a távon a 2óra 58 perc a rekordom 5:48-as átlag ezresekkel) Be is jelentettem a többieknek, hogy ki kell szállnom. A páromnak azt mondtam, hogy délre hazaérek. Negyed 12 volt, és még több, mint 10 km-et le kellett volna tudni, hogy meg legyen a táv. Futótársam ekkor leállt. Ennyi volt benne, nem tudott tovább futni. Úgyhogy szépen felgyalogoltunk a hévhez és hazazötyögtünk. 
Tanulság? Nem lehet akármilyen lassan futni a maratont. Betonbiztos 6 percesek kellennek esetleg 6:15-ösök ahhoz, hogy lemenjen a 42,2 km. Annál rosszabbal ugyan kevésbé fárad el az ember, de az ilyen mértékű belassulás megöli az egészet. Ha lett volna még pluszban másfél órám, lenyomjuk a távot de úgy lett volna belőle egy 6 órás maraton. Ennél jobb vagyok, jobbat kell felmutatnom.
Ha a hétvégém úgy alakul, megpróbálom megint, de egyedül. Akkor olyan távot futok majd, ahol a legmesszebbi pont sem lesz messzebb, mint 7,5 km a starttól. A tököli parkerdő mellett futni jó, de meglehetősen unalmas már, annyiszor futottunk már arra, de azt fogom megfutni, ha semmi nem közbe.
Egyrészt nem fogom megint kiírni, hogy megpróbálom. Másrészt nem görcsölök rá a távra. Úgy is mondhatnám, hogy a céltáv 42,2 km és 30 km között kell, hogy legyen valahol, persze minél jobban a 42 felé tendálva. A tempó viszont fontos lesz. Átlag nem lehet rosszabb, mint 6:15. Erre fogok hajtani a jövő héten.
Egyébként a hétvégi 31 km-el túl vagyok az 1600-on. Hurrá! Hurrá! Soha a büdös életben nem futottam még ennyit. Jár a vállon veregetés. Irány az 1700. Ennyi a cél év végéig.
