Több, mint egy hete nem futottam. Előtte sem sokat. Egész december egy híg fos volt ilyen téren. Szerintem 100 km sem jött össze december eleje óta. Az az igazság, hogy kezd tele lenni a faszom most már. Mindig van valami ami miatt ne menjek. Oké értem. Nem rég jöttem ki a takonyból és a párom most is beteg. Ez gáz. A kérdésemre, hogy mikor , annyi volt a válasz, hogyha majd ő is meggyógyul. Ma ezért ne menjek. Azon túl, hogy nem áll össze logikailag ez a magyarázat, baszhatom az egész hetet ezek szerint.

Nem mintha nem ez lenne az egyetlen hobbim, amit konstans élvezek és szeretek csinálni. Nem mintha nem egy olyan tevékenység lenne amiben képes vagyok fejlődni és ezt más is látja. Nem mintha több mint egy hete nem lenne nálam egy GPS-es óra amivel még egy kurva métert nem futottam. Nem mintha az elmúlt másfél hónap nem szedtem volna fel legalább 3-4 kilót a nem mozgástól.(Csináljak felülést. - köszi. A felülés nem érdekel. Nincs kedvem azzal bajlódni) Szóval unom már. Kurva kíváncsi vagyok, hogyha majd túl leszünk a kórságokon, akkor majd miért ne menjek.) Kezdem magam mocskosul bedobozolódottnak érezni. Mufurc vagyok reggeltől estig, utálom az embereket magam körül, idegesítenek. Elvonási tünetek...

Az a baj, hogy nem értik meg, hogy valamit szenvedélyből csinál az ember. Azért mert szereti csinálni. Az meg, hogy ez a futás(amitől a normális emberek szenvednek) - na az meg a hülyeség netovábbja. Ez van baszd meg, nekem fontos, tehát nem számít....Pffff....

Nem tudom mikor jutok le. Szerintem ezen a héten kurva élet, hogy nem. De ha egyszer lejutok kurva élet, hogy nem lesz megállás. Nem érdekel a nyafogás. Nem érdekelnek az ellenérvek. Miért mindig nekem kell meghajolni?