és kurva jó volt. Vasárnap ugyanis terepeztünk. Jól kifutottam magamból minden szemetet. Nagyon jól esett. Eléggé elfáradtam a végére és még koszos is lettem, pont úgy ahogy terveztem.:-D Most már egészen komolyan megnövekedett a preferenciámban a terepfutás. A 60-40 az kurva jó.( a 60 az a beton) Annak tükrében, hogy alig egy hónapja még teljes erővel jelentettem ki, hogy utálok terepen futni, ez nagyon nagy arányú fejlődés.

A vasárnapi félmaraton jelentős részét a tököli parkerdőben nyomtuk le és nagyon élveztem. Amikor elindultunk már nem zavart, hogy alig jött le valaki, hogy esőre áll, hogy az erdőben minden vizes. Élveztem az erdőt, a csöndet, a jó levegőt. Most már csak az hiányzik, hogy egyedül menjek le és arra fussak, bóklásszak el, amerre nekem tetszik. Ha nem kell senkihez alkalmazkodnom, nem kell senkivel sem együtt futnom, na akkor fog kiteljesedni az erdő nálam. Ha sikerül felfedeznem minden ösvényét, dombját az erdőnek azt hiszem végképp elcsábulok majd:-D Nincs ellenemre.

A mélytisztító futás során jó néhány dolgot helyre tettem fejben is. Ami a blogra tartozik, az a futó klubbal kapcsolatos meglátásom. Mostanában megint nem nagyon találom benne a helyem. Kezdve a nagy közös szelfi kudarcával, ma meg az UB csapatszervezősdi hajhullatós megnyilvánulásaival...Ez nekem így nem tetszik. Nagyon nem. Úgy döntöttem, hogy egy jó időre passzivitásba vonulok.Nem lépek ki, de hátradőlve a karosszékből követem majd az eseményeket és a lehető legkevesebbet veszek részt bennük. Az eddig elvállalt kötelezettségeimnek eleget teszek, de onnantól kezdve nem leszek egy jó darabig aktív tag. Nem tetszik az, ahová tart a klub és az sem, ahogy abba az irányba tart. Ez van. Ha valakit érdekel, kifejtem a véleményemet, de most nincs kedvem hozzá. 

Jövőhét végén tököli váltófutás. Most már csak vihogok magamban azon, hogy mennyire rá voltam kattanva a versenyre még alig néhány napja is. Tervezgettem a stratégiát, elemezgettem az ellenfeleket. Mostanra már nagyon visszaesett a harci kedvem. Tisztességesen lenyomom, de csak magam miatt. Pont leszarom, hogy hányadikak leszünk. Kiadom magamból a maximumot és ennyi...

A futás szeretete nem lankad. Továbbra is a legkomolyabb kattanásom, ebben semmi nem változott, csupán kicsit megkapargatom és megtisztítom a sok elhalt résztől, hogy csak a színtiszta érzés maradjon egy-egy futás után. Az, hogy kibaszott nagy harcos vagyok, aki egy hős, mert megint legyőzte saját magát. És csak ez számít.

És persze vannak a láthatáron még pozitív és örömteli dolgok. Ha minden úgy jön össze, ahogy most kinéz, régi álmom válik valóra. Erről azonban még nem írok, nem akarom elkiabálni.

A hétvégéig még kettő rövidet futok. A verseny után pedig majd eldől mi lesz. Akarok még sokat az erdőben futni, de már egyedül....