Nem volt jó napom. Pedig a hosszú szabim előtti utolsó munkanap volt, ergó legalább akkora delírben kellett volna végig vinnem, mintha csak péntek lett volna. Aha, lófaszt...

Mélysötét hétfő volt az első perctől kezdve. Nem veszek el a részletekben, (ez a blog nem erről szól), de igazán az baszott oda az egésznek amikor közöltem egy emberrel, hogy ki van rúgva és a forma meg sem rezdült. Konkrétan leszarta. Na onnantól, hogy kikísértem a nyomorultat, zombimód beindult, tettem a dolgomat, de kurvára keresgélnem kellett a produktivitásomat, Fejben szerintem több 100 km-ert lefutottam, mire letelt a munkaidő. Nem volt gáz, külső szemlélő talán semmit nem vett észre a fancsali képemen kívül, de legbelül tele volt a faszom az egésszel. Ezek azok a napok, mondhatnám, ha nő lennék, de pasasként úgy foglalnám össze a dolgot, hogy már ott el volt baszva az egész amikor felkeltem.

A fejben futás most nem segített. Nem vitte el igazán a fókuszt a fosról. Gondoltam, majd itthon futok egy keveset, levezetem a besült stresszt. Aztán összeállt ám a kép, hogy ma nem futónap van. Pénteken és vasárnap mész csak gyökér... Marad a nyavalygás, ez van... Holnap duplán stresszlevezető futok. A mai remek napért is jár egy adag.

Amúgy új kutatási területet találtam magamnak iszonyat horderővel. Arra vagyok kíváncsi, hogy nekem optimális futóalkatom van-e vagy sem. Meggyőződésem, ugyanis, hogy aerodinamikailag eléggé nullszaldós vagyok, de ha a brit tudósok is mindig megmondják a tutit, hátha a tudomány egyik legmélyebb bugyrában találok valamit, ami szerint tökre áramvonalas vagyok meg minden.

Csomó mindent összeolvastam például a sportantropometria tudományáról. Már eme csodálatos tudományág nevének kiolvasása is komoly kihívás egyébként, a művelése  pedig nem különben. Arról szól a dolog, hogy a testalkat alapján megmondják, hogy milyen sportot űzz és milyet ne. Egyrészt az általam a témában olvasott cikkek 99%-a úgy kezdte, hogy amikor a gyerek eléri a 8 éves kort... -ezt csak 30 évvel buktam el. Másrészt pedig azzal nem vagyok beljebb ha kiderítem magamról, hogy a sportantropometria szerint totális alkalmatlan a testalkatom a futásra. Szóval ezt a témát dobtam...

Aztán egy másik "nyomozati" szálat felgöngyölítve találtam erre a gyöngyszemre egy szerintem gyerekeknek szóló sport weboldalon :

Testalkat típusok: három fő testalkat

Három csoportba lehet osztani minket testalkat típusokat illetően: ektomorf, endomorf és mezomorf – valamint ezek keverékei, például mezo-endo vagy mezo-ekto testalkat típus (férfiaknál és nőknél egyaránt megállapítható a típus). Az átlag népességnek csupán 9 % tisztán ektomorf (leptomorf), 7 % -a tisztán endomorf (piknikus), 12 %-a tisztán mezomorf (atlétikus). A fennmaradó 72 % alkatötvözet.              

(forrás: http://mitsportoljak.hu/testalkatok-testalkat-tipusok/)

Lehet késő van már, de először olyan harmadik nekifutásra sikerült értelmeznem a fenti szösszenetet. Ötödik elolvasásra már azt is sejteni véltem, hogy nekem melyik van... Ok, de ettől még mindig nem tudom, mennyire fapados a futó alkatom...

Ma estére egy hosszas szókarate végigböngészése után adtam fel. A gyakori kérdéseken futó nívós párbeszéd már az anyázásig elment abban a témában, hogy kinek futóbb a testalkata. Esélytelen volt hogy a felhozatalból bármivel azonosulni tudtam volna. Faszom...

Ma nem derült ki, hogy mennyire optimális a testalkatom, de most már le is szarom. Egyébként íránymutatásnak raktam ki a képet Kokóval. Ő sokkal kisebb nálam és sokkal jobb futó is. Valahol itt lehet a titok nyitja. De ma már nem megyek ebbe bele  Késő van, nyűgös is vagyok. Talán holnap folytatom a kutatómunkát.

Holnap futás is lesz!! Az utolsó bemelegítő rövid a vasárnapi hosszúzásom előtt. Várom nagyon. A hétvégéig még úgyis kifundálom ezt a testalkat kérdést, most feladom...

(Azért ha van tippetek, osszátok meg:--)!! )

A képeket aközben sütöttem, amíg vártam ma este a páromra. Garantáltan semmi köze a témához, direkt:-D

.   .