A futás halála a leves és a seprű...
2016. szeptember 11. írta: KengyelfutóGYK

A futás halála a leves és a seprű...

ma.PNGEgyébként nem. Vagy legalább is nem annyira. Az történt ugyanis, hogy úgy lettem elengedve ma futni, hogy jó lenne, ha nem csapnád szét magad használhatatlanra, mert ma erősen te nyomod a takarítást ja és főzni is te fogsz. Ez akkor itt máris minimum mínusz 10km-t jelent a tervezett távból, szóval úgy léptem ki az ajtón, hogy ma sem futok maratont bakker. Viszonylag gyorsan elengedtem a témát, igyekszem nem görcsölni ezen annyira, úgy talán könnyebben lemegy a 42 km egyszer csak. erről nem rég értekeztem, szóval most ugorjunk.

Tekintve, hogy a mai fő műsorszám a Wizzair félmaraton, nem lepett meg, hogy ma csak négyen mentünk. A szokásos MÁN brigád kiegészülve Kimivel. A futás annak rendje és módja szerint lement ahogy kell. Akkor még az volt a fejemben, hogy ha maraton nem is, de egy testes kis harmincast kihozok a végére. Hát nem.... 15 km sem lett a vége. 14,72nél közölték a lányok, hogy nekik ennyi volt mára. Nekem meg nem volt kedvem egyedül menni többet. A lelkiismeretem kezelése végett hazaérésemet követően izomból feltettem egy bazi nagy lábas levest főzni. Először életemben baszki....!!! Azóta pedig teljes erővel takarítok ugye. Kemény keresztedzés. Úgyhogy most ez van:

A dolognak azért van szopás része egy egészen kevés. Nemhogy a heti 50 nem lesz meg, de 40 km-t is img_20160911_100533.jpgbaszhatom. Ez mondjuk gáz, mert kurvulok lefelé. Teljesítményben és magammal szembeni elvárásban is. Ez így nem lesz jó,  Tegnap találtam egy remek blogot. Témáját és stílusát is tekintve azonnal belopta magát a szívembe csücskébe. A Legális Drogot jegyző úriember itt folytatja a bloggerkedést. Természetesen kötelező olvasmányként igencsak teljes erővel ajánlom: nehisztizz.hu Itt tanultam is egy futástechnológiai szakkifejezést. SZARRAPTOR. Iszonyat röhögök minden posztját, viszont tagadhatatlan tény, hogy remek futó (sokkal jobb nálam) így tanulok is tőle. Túl sok minden nincs most. Egy hét múlva Dunaharaszti Futóparty. Ide neveztem ugyan, de a nevezési díjat azóta sem csengettem ki. Egyébként még mindig ott tartok, hogyha most kéne eldöntenem, hogy megyek-e vagy sem, valószínűleg kihagynám. Valahogy olyan muszáj szaga van és emiatt nem fűlik a fogam  hozzá. Alszom rá egyet-kettőt és hátha változni fog ez. Futni szeretek, a versenyeket is szeretem, a távval sincs bajom. Szóval elvileg nem lehet semmi gond. A tököli váltó viszont még mindig sokkal-sokkal izgalmasabb. A taktikázás most már tetőfokára hágott. Huszonöt csapat indul. Jó lenne jó helyezést elérnünk. Október 22 még odébb van, de már nagyon várom

Mára be is bejezem. Indul a rendes vasárnap. Futni legközelebb jövőhéten, ugye a két rövid, majd hétvégén a félmaraton Dunaharasztiban. Elvileg a 40 km meglesz... 

Majdnem kihagytam egy fontos dolgot. A fenti videón egy 72 éves kisöreg látható, amint lefut egy 100 mérföld hosszú ultra versenyt.(Western State 100). Soha többet nem tud nekem senki hiteles előadást tartani arról, hogy miért nem fut vagy legalább is miért nem sportol. Nincs az korság, ami miatt nem lehet sportolni, mozogni. Az öreg az élő példa erre. Ha magyarázkodást hallok, innentől kezdve csak bölcsen mosolyogni fogok....

A bejegyzés trackback címe:

https://kifutokavilagbol.blog.hu/api/trackback/id/tr3511694249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása