Dolgozom épp. Mondjuk kevésbé vagyok hatékony, ugyanis kurvára nem itt járok. Gondolatban már a munkakezdésem első percétől kezdve futok. A jövő hét keddre tervezett „befutok a munkába” útvonalát. Minden reggel ezen az útvonalon járok be és vissza a munkába, de ahogy szoktam, centiről centire újra és áttervezem fejben, hogy merre fogok menni. Most már egész biztos, hogy megcsinálom. Egyetlen dolog akadályozhat meg benne, a rossz idő. Ha esik nem fogok elindulni, de ha nem, kora reggeli indulással befutok majd a munkába.

Kemény lesz nagyon. Igazából rekordot akarok futni. Távolsági rekordot. Bár nem mantrázom magamban, igyekszem elhessegetni még a gondolatát is, de talán most kedden lesz majd meg életem első lefutott maratoni távja. Talán. Szeretném. Akarom. Meglesz. Teljesen rá vagyok kattanva és ilyenkor mindig megcsinálom.

Ennek kapcsán átfutott az agyamon egyébként, hogy lehet, hogy a hosszú futásaimat egyedül kéne csinálnom. A gondolat messzebbről indult. Még reggel gondolkodtam a múltkori nagyhatású erdei futásom élvezeti szintjének az okán. Bátran kijelenthetem, hogy az egyik legjobban sikerült menet volt eddig. Vajon miért? Az a 4-5 kilométernyi erdei bóklászás dobta fel ennyire? Vagy a hangulat, amivel nekiindultam? Vagy az, hogy egyedül mentem? Egyenlőre fél válaszaim vannak az összes ilyen kérdésemre. A fél válaszok többnyire ugyanúgy lehet-tel kezdődnek és kb. mind ugyanarról szólnak: Lehet, hogy azért esett jól, ennyire mert közel 30 kilométeren és kicsit több, mint 3 órán keresztül egyedül voltam saját magammal.

Lehet, hogy emiatt kezd körvonalazódni bennem a tutker kombó: a rövideket csapattal, a hosszúakat egyedül futom majd. (Ez alól kivétel, ha valaki valamilyen jóságot szervez hosszúzásnak és publikussá téve azt lehet hozzá csatlakozni.) Tetszik ez a terv. Nem most fogom még bevezetni, mert októberben ha minden összejön, szinte minden hétvégén lesz valamilyen verseny vagy összeröffenés, de novembert kinevezem tesztidőszaknak.

Filozofikusabb hangulatban vagyok ma. Sokat gondolkodom, elmélkedem, többnyire a futásról. Egy másik világ. Egy világ amiben jó vagyok, amiben nem vagyok lúzer, ahol bizony nem szopatnak. Összességében nincs komoly bajom egyébként a valódi világgal sem, de vannak olyan sarkalatos problémák mostanában , amiket még nem tudok megoldani, és ez árnyékot vet a mindennapokra. Emiatt is esik jól a futásról gondolkodni, még akkor is ha nem teljesen normális dolog.

 Ma is lesz futás. A szokásos második rövid. 10 km, már nagyon várom. Nagyon figyelek a kajálásra, nem eszem futás előtt. Nem akarok úgy járni, mint kedden.