Hétvégén Ócsán voltunk a városi futóversenyen. Ócsa 11 éve város, a futó verseny is 11 km hosszú volt és elejétől a végéig kurva jó. Kicsi volt, családias, és nagyon profi. Minden a helyén volt, minden nagyon összerakva, sehol semmi káosz vagy zavar. Ingyenes futóversenyként totál keresztbe is verte az olcsó húsnak híg a leve tézist. Ez olyan sűrű leves volt (csakhogy a képnél maradjak), hogy megállt benne a kanál.
Nem voltunk egyébként sokan.Miklósról összesen négyen mentünk. Nem az ócsai verseny volt a hétvégi favorit, hanem a velencei tavi szupermaraton. Három remek futótárssal (mind a hárman nők) erősítettük a mezőnyt. Minden képen feszítettem is délcegen természetesen.-D Velünk együtt a 11 órási startra jó ha 2-300-an voltunk ott. Már tűkön ülve vártam, hogy induljunk. Az utolsó 1 órában már tényleg csak a környéken bóklásztunk le-fel. Végre eljött az indulás. Még ennek is remekül megadták a módját. Az utolsó percekben teljes hangerővel szólt az AC/DC klasszikusa.
Az első kilométeren még egyben haladt a mezőny, Próbáltunk minél előrébb pozíciót fogni. Sikerült is elfutni. Azért nem ritkán futok 5:03-as ezreseket. Aztán letértünk a betonról. Átcsaptunk közepesen kemény terepezésre. ahol felüdülés volt az időnként felbukkanó pár száz méteres beton. Nem volt komoly bajom, simán lenyomtam, a port, a földutat és a göröngyöket. Simán, ha, előző este nem söröztük volna végig a Roxigetet. Jelentem a második kilométertől kezdve égett a gyomrom. Egyszer-egyszer hajszál választott el attól, hogy ne rakjam ki a rókát. De nem... Mindig pont akkor történt valami érdekes, vagy érkeztünk meg egy frissítő ponthoz, vagy haladtunk el egy teljes hangerővel üvöltő dj pult előtt. Mindig megúsztam. Olyan 5-6 km-nél el is múlt. Na, onnantól kezdve nagyon élveztem az egészet. Leszartam a dombonfelt, a hatszáz fokot, a port, az ezerrel tűző napot. A táv utolsó egy negyede már minden viszontagság ellenére is igazi örömfutás volt A célba érve már boldog voltam na....Azóta is itt van előttem, az egyik a város közepén felállított dj pultra kitűzött molinón lévő szöveg: A Futás Boldogság. Gyilkos technót játszott a dj amúgy vasárnap délelőtt 12-kor a város közepén. A helyiek ott táncoltak körülette...Mi futottunk és szerintem mindenki kurvára boldog volt....
A célban süti, víz és gyümölcs várt. Na meg persze egy remek élmény, amit emlékként haza is hoztam. Azóta is nyünnyögök ha rá gondolok. Remek szervezésű, hibátlan verseny volt. Nem a pénzre mentek, nem vagyonokat akartak keresni, csak azt akarták, hogy az a pár száz ember aki ott volt fusson egy jót és néhány óráig érezze jól magát. Maradéktalanul sikerült is...
Ennyi most, fáradt vagyok. A verseny örök emlék marad, de készülök a következőre. Az élet nem áll meg, megyünk tovább. A héten megint megpróbálom összefutni az 50 km-et. Meglátjuk...
