Két nap kellett, hogy végigküzdjem magam a Tűzszekereken. És igen, a zenéje, az valóban ott van és Vangelis és világhíres és blahhh…De most őszintén 100 random emberből hányan tudják, úgy egyébként, hogy miről szól a film? Hány embernek van bármennyi infója is a filmről, azonkívül, hogy Vangelis írta a főcímzenéjét? (Nem mellesleg ezt az infót a film címére indított Google keresés első 2 millió találata amúgy is az arcunkba veri.) Nem puffogok, meg semmi ilyesmi, csak nem szeretem, amikor egy filmet a zenéje alapján értékelnek (mintha a zeneszerző bármennyit is hozzátenne film készítéséhez – lévén ugye nem a zenéhez készítik a filmet, hanem pont fordítva) Na mindegy is, nem ez a lényeg…

A film nehéz, melankolikus, szerintem kifejezetten vontatott. Gondoltam, hogy majd a futásoknál felpörög egy kicsit, de telibe pont a futós jeleneteknél sikerült egy kis Vangelis prüntyögéssel elalélnia a sztorinak. Szóval nem ettől a filmtől fogsz kedvet kapni a futáshoz. Sokkal inkább el tudom képzelni, ahogy szétolvasott, ultraművelt, egyetemi filmkritikus irodalmár elől-hátul doktorok cincálják szét a filmet, akik szerint a film kb 30 percnyi futás jelenete az mekkora szürreális metaforája valami kurvára olyasminek, aminek semmi köze sincs a futáshoz. A lényeg, nekem nem tetszett.

A korhűséget viszont értékeltem. Az 1920-as években játszódik, pl az 1924-es párizsi olimpián is járunk. A retró fíling állat. A harminc percnyi futásos jelenettel együtt 10ből olyan 5-6ra értékeltem és egyszer megnézhetőre. Hajrá!!

Bocs, hogy nem mentem bele a sztoriba(a neten ezer helyen el tudjátok olvasni), meg a mélyanalízisbe, és nem ugrottam seggest a filmelméletbe sem. A blog nem erről szól! Inkább menjetek ki futni egyet!