Kellett nekem rinyálnom nemrég arról, hogy amolyan általános pusztulat kezd rajtam kijönni és emiatt a futkározós lendületem is alábbhagyott. Kellett, mert a vasárnapi dzsungel túrám be is vonzott egy kis extra kraftot. Egyrészt hirtelen felindulásból jelentkeztem ugye UB2017 teszt futónak. Ez már csak azért is nagy fegyvertény a részemről, mert annak a jele, hogy elhiszem magamról, hogy képes vagyok helytállni, ha kiválasztanak és én is futok együtt a tesztelőkkel. Egyébként most épp ott tartok, hogy egyáltalán nem törnék le, ha nem jutnék be. Már maga az, hogy eljátszottam a gondolattal és tettem érte, okozott annyi örömöt, hogy megérte. Ha egyszer csak felhívnának, hogy igen, bent vagy - ez korona lenne az egész ügyön. De korona nélkül is emlék marad, hogy volt merszem (éreztem magam elég jónak hozzá) megpróbálni.
Az extra kraft ennél azonban tovább tartott. Tegnap hívott Kimi, hogy szerzett egy ingyenes váltó nevezést a SPAR maratonra és arra gondolt, hogy ha volna esetleg kedvem beszállni…..Baszd meg, hát persze, hogy volna! Még akkor is, ha csak sokadik vagyok a listáján és az előttem lévők mind visszamondták és/vagy nem érnek rá. Még akkor is kurva nagy büszkeség, hogy benne lehetek a csapatában és ott lehetek a versenyen. Az sem érdekel igazán, hogy mekkora táv jut rám. A váltópontok amúgy fix helyen vannak. Ez által 4 különböző hosszúságú lefutható távot adva ki. Tök mindegy melyik jut rám. Az élmény mellett végre valódi befutó érem és rendes, tisztességes technikai póló is vár rám. Nagyon-nagyon várom már. Remélem nem jön közbe semmi. Nos ha ez befuccsolna, sokkal-sokkal csalódottabb lennék, mint az UB tesztfutóság miatt.
A kraftból még tegnapra is jutott. A szokásos 10km-es heti rövidet mentük, a szokásos elkövetett idiótaságommal elkövetve. Ugyanis hülye fejjel ettem előtte. Na most ez egyrészt szabálytalan ütemű lélegzést indukált, (a tele hasnak ezek szerint van ehhez köze), amiből egyenesen következett, hogy úgy beszúrt az oldalam, mint az állat. Lassítás, vérnyomás stabilizálás, légzés ütemre figyelés. – a probléma meg is oldódott. Egy darabig…
Visszafelé az utolsó kilométeren támadást indított a szarraptor. A nyílt utcán baszd meg!!! Rá is startoltam a legközelebbi bokorra és miközben teljes erővel történt aminek történnie kellett, buzgón mantráztam, hogy ne bassza már meg, hogy pont most, pont erre jön valaki. Hiába volt este 9 előtt kicsivel egy tök sötét utcán. Egy térdig sem érő bokor mögött letolt gatyával gubbasztó 195 centi magas copfos 30+-os fazon…..Kurva égő lett volna na. Nem járt arra senki, megúsztam, de most már kicsit elegem lett állandó gyomorkórságból. Itt teszem le a nagyesküt, hogy inkább nem eszem, ha nincs minimum 2 órám a kaja és a futás között. Unalmas már….
A héten talán összejön az 50 km. Csütörtökön jön még egy tízes és vasárnapra (persze az időjárás függvénye) tervezek 30 km-t. Jó lenne. Szükségem van még több sikerélményre. Mivel a futásban is el tudok érni sikereket, nem hagyom annyiban.
