Volt egy olyan halvány sejtésem, hogy ma el fogok pusztulni futás közben. Minden klappolt a végkimerüléshez. Legalább 35 fok, mocskos erős nap, nulla légmozgás és hozzá még akkora tervezett táv, amennyit még sosem futottam. Grátiszban az utolsó pillanatig úgy volt, hogy többnyire egyedül megyek. (Ugyan Andi egész gyorsan bejelentkezett, hogy egy darabig jön, egy másik csapattárs Akárki Egon kb félúton beszállt és a fordulóban a majosházi futók is vártak.) Aztán amikor Macskanő és Era is jelezte, hogy jön, már tudtam, hogy ezt túl fogom élni:-D

Lassú bemelegítéssel indult. Az első pár km nem volt különösebben erős. Szoktuk a fos klímát. Egy kútnál azonban olyan dolog történt, amivel eleddig még sohasem találkoztam. Erá-t gyors egymásutánban két darázs is megcsípte. Azonban ez nem egyszerű eset volt. A darazsak védték a kútjukat.  Konkrétan, külső szemlélőként a darazsak csatát vívtak velünk. Darwin elalélt volna ha látja ezt élőben.

Szegény Era cirka 15 km múlva kiszállt. Annyira zsibbadt a keze a csípésektől, hogy inkább nem kockáztatott. Macskanővel ketten megvárták mentőangyalunkat Andit, aki ma kétszer is mentőexpedíciót vezetett a környékre. Innentől Egonnal ketten koptattuk a betont. Hiába locsoltam a fejem, vedeltem a vizet, a meleg megevett. Szépen lassan lassúltam bele abba a 10km-be amit Egonnal együtt toltunk le. Amikor összefutottunk a senki földjén a majosházi futókkal (elénk jöttek) már túl voltam félmaratonnyi távon és itt már erősen sejtettem, hogy nagy szarban leszek a végén. Az utolsó 10 km-ből nyolc olyan területen megy keresztül, ahol esély sincs frissítésre, annyi víz lesz ami nálunk van.

A majosházi futók nagyon jó fejek voltak. A vezetőjük Éva meginvitált minket a házukba. Na itt adtam be magamnak a végső öklöst. Megittam 10 perc alatt legalább 1 liter vizet, azon kósza ée elbaszott ötlettől vezérelve, hogy előre iszom az utolsó 10 km-re.

Innentől kezdve a futás el volt baszva. Túltoltam a hidratálását, lötyögött a hasamban a víz.  Sütöttünk fotót, kaptunk ajándékot de éreztem, hogy én már Majosházát futva nem hagyom el...

Szerencsére Andi másodjára is vállalkozott mentőexpedícióra. Egy darabon elé mentem, így talán nem kellett annyi autókáznia. Fogalmam sincs, hogy jutottam volna haza, ha nem jön értem... Összesen 27:45 km-et futottam. A Runkeeper megszívatott. 10,65-nél lefagyott és megállt. Hála istennek még fent volt a sportstracker is a telón, így nem veszett el kilométer. Mindenesetre a Runkeepertől ezennel meg is váltam, nem ajánlom senkinek.

A két különböző alkalmazásból össze kéne átlagolnom a részidőket, na most ezt szarok megtenni:-D Így most kivételesen akit érdekel az válogassa ki a két lenti képből:

Annyira elfáradtam, hogy még rendesen csúnyán sem beszéltem a poszt írása közben. :-D Mindegy, így marad. A jövőhéten nem tudom mennyi futás lesz. Ha kevesebb, a tudományos okoskodásaimat akkor is megkapjátok :-D

.