Gyakran álmodok futóst. Ez persze kurvára nem normális, de ez a helyzet akkor ha túlságosan rá vagyok kattanva egy témára és a futásra mindig nagyon rá vagyok. Ha tudom például, hogy hétvégén lemegyek hosszúzni, kóros állapotot is elérhet nálam ez a kattanás a futás előtti néhány napban. Akkor azzal kelek, azzal fekszek, hogy vasárnap futás. Takkra, centire átgondolom a teljes útvonalat, frissítést, mindent. Tökéletesen megtervezem szinte minden méterét (más tészta, hogy a gondosan összerakott, precíziós tervem többnyire szarni megy .-D), sokszor fejben már előre lefutom a teljes távot - mentálisan készülök fel a hosszú futásra és persze rendszeresen túltolom a dolgot:-D
Sokszor annyira túlcsordulok, hogy szinte már elvonási tüneteket produkálok a futás előtti napon és alig várom, hogy végre elindulhassak. Holott miről szól a dolog? 3-4 óra maximális igénybevétel minden téren. Tüdő – izomzat – állóképesség – akarat. Mind próbára tétetik ennyi idő alatt. Gyakran szenvedés, gyötrelem, kínlódás mire befutok a magamnak felállított célba. és mégis megyek tovább. Hiszen a jutalom mindig fenomenális. Mindegy, hogy 5km-t futottam vagy 35-öt , a MEGCSINÁLTAM! érzése és minden ami mögötte van, verhetetlen elegyet alkot.
Egy-egy nehezebb futás után, már otthon, leroskadok és átadom magamat a MEGCSINÁLTAM érzésének, annyira felolvadok benne, hogy elérzékenyülök. Jó néhányszor csak hajszál választott el attól, hogy ne sírjak. Furcsa érzés. Pasas vagyok. Amolyan vérbelinek tartom magam és mint ilyen a sírás gyöngeségnek számít a saját értékítéletem szerint, legalább is ha én sírok. És mégis. A felszabaduló endorfin (ami a MEGCSINÁLTAM mellé jön) az egész oka. Ez puszta biológia és mégsem annak élem meg igazán. Hanem újjászületésnek, megújulásnak, letisztulásnak. Az egész annyira intenzív, hogy amint vége van, már azon kattogok, hogy mikor, merre menjen a következő hosszú. Ez függés. Beismerem, futásfüggő vagyok.
Olyan függés ám ez, amiről nem akarok lejönni. Még nem érzem annyira károsnak, hogy akármi mást is veszélyeztessen (hiszen a párommal előre megbeszélt fix napokon futok, a napok között pedig többnyire csak fejben futok). Ez inkább egyfajta szenvedély, ami jobbá és egészségesebbé tesz. Én így élem meg. Szeretek futni. Szeretek mindent a futással kapcsolatban. és igen, futásfüggő vagyok.
Már most tudom, hogy merre megyek hosszúzni hétvégén és már most el is kezdtem kattogni rajta. Ez van. :-D Innentől kezdve vasárnapig ha nem veszem észre magam automatikusan valahol elhagyom a testem és lélekben épp a betonon nyomom a kilométereket….
